Mit keres és mitől menekül a munkavállaló? Mit figyel az agyunk titokban? Mi történik, ha valami nem tetszik neki? Megmutatjuk!

Sokféle módszer és modell létezik, amely alapján vizsgálhatjuk azt, hogy milyen környezetben vagyunk kiegyensúlyozottak és hatékonyak. Az egyik ilyen a SCARF modell, amely azt mondja, hogy az emberek öntudatlanul is törekednek a szociális fájdalom (elutasítás, magány, igazságtalanság, stb.) elkerülésére és a szociális jutalmak megszerzésére, mint: bizonyosság, önállóság/önmenedzsment, kapcsolatok, státusz és igazságosság. Ezeket a dimenziókat az emberi agy folyamatosan monitorozza, és pozitív impulzusok hatására az ember bevonódik az adott munkába, tevékenységbe, közösségbe, negatív impulzus esetén viszont távolodik, menekül, visszahúzódik, esetleg harcol. Most induló cikksorozatunkban ezt az öt dimenziót vizsgáljuk majd, és igyekszünk hasznos gyakorlatokat és eszközöket mutatni arra, mit tehetünk, ha valamelyik az ötből sérült, ami miatt nem komfortos a munkahelyi légkör.

Bizalom

A fent említett bizonyosság tulajdonképpen a bizalomról szól, arról, hogy a jövő bejósolható. Akkor lehetünk biztosak magunkban, a szaktudásunkban, a pozíciónkban, a munkahelyünkben, ha a vállalati kultúra része a kiszámíthatóság és a bizalom. Nagyon fontos, hogy stabil pontokat kapjunk és adjunk. A bizonyosság része a havonta azonos időben érkező fizetés, a vállalati kommunikáció tisztasága, a csoportunk és vezetőnk állandósága, a kollégák megbízhatósága.

Mi tegyünk, ha ezekben valami hibádzik, és hirtelen egyedül maradunk egy új helyzetben, új elvárásokkal, ismeretlen vezetővel? Ilyenkor az első ösztön, hogy visszalépjünk, óvatosak legyünk. Ez nem baj, hiszen meg kell nézni, milyen az új helyzet, ám nem árt kicsit felturbózni önmagunkat és saját magunkkal szövetségre lépni!

Bár az ember akkor igazán magabiztos a munkahelyén, ha a környezete támogató, azért a változások, esetleg kellemetlenebb közeg ellenére is talpon tudunk maradni.

Ne maradj egyedül

Az első és legfontosabb, amit egy ilyen helyzetben tehetsz, az, hogy egy támogató társat keresel. Sajnos léteznek olyan szélsőséges esetek, amikor a kollégák valamilyen oknál fogva valakit teljesen kirekesztenek, de az esetek nagy részében legalább egy ember lesz, akivel megtalálod a közös hangot, aki érti és átérzi a problémádat. Beszélgessetek arról, hogy mi az oka a kialakult helyzetnek, kik lehetnek azok a kollégák, akiknek a hozzáállása vagy viselkedése hátráltató a számotokra, és próbáljatok megoldást keresni a helyzetre. Fontos megvizsgálni azt, hogy te magad mit tettél azért, hogy az egyébként is változó és mindenkinek nehéz helyzetekben feszültséget élj meg. Ha látod a saját szereped, akkor már azt is tudni fogod, min változtass! Tervezz és cselekedj, egyből jobban fogod magad érezni!

A korábbi posztunkban említett munkaértékrendbeli különbségek okozhatják a bizalmatlanságot? Vagy a csapaton belüli szerepkörök leosztásának hiánya miatt ugrotok össze? Meg kell keresni a probléma forrását, hiszen hosszútávon csak annak megoldásával léphetünk előrébb.

A tapasztalatcsere is sokat segíthet. Voltál már te vagy a szövetségesed hasonló helyzetben? Vagy van olyan, nem munkahelyi ismerősöd, barátod, aki hasznos tanácsot tudna adni? Nagyon fontos a kommunikáció, hiszen csak akkor juthatsz értékes információ birtokába, ha beszélsz a gondjaidról ahelyett, hogy elfojtanád őket.

Sikersztorik

A bizalom, bizonyosság hiányának van egy olyan gonosz képessége, hogy elültesse a bogarat az ember fülébe: nem vagyok elég jó. Ám sose feledd, hogy felelős, értelmes, értékes ember vagy, és lehet, hogy ideiglenesen a körülmények mást mutatnak, akkor is jó vagy. Ha mégis kételkednél magadban, csinálj meg egy egyszerű gyakorlatot: