Ritka az olyan munkahely, ahol minden csapat minden tagja tökéletesen egy hullámhosszon van. Ám attól, hogy mások vagytok, még nem lesznek a kollégák – vagy éppen te – az ellenség.
Vágyálom azt mondani, hogy a munkahelyen nincsenek előítéletek – sőt! Sajnos az a tapasztalat, hogy a professzionális életünkben még gyakoribb ez a jelenség. Ám jó hír, hogy van erre megoldás, hiszen a legtöbb esetben az előítéletek és az esetleges negatív érzések vagy konfliktusok az egymás meg nem értéséből fakadnak.
Dave Logan és csapata egy érdekes és nagyon hasznos kutatás során rájött, hogy ahogyan a történelem során az emberek különböző típusú törzsekbe tömörültek, ugyanezek a törzsi szintek a mai napig megmaradtak az emberekben, és ezek mentén szerveződnek a munkahelyen is. Az egyes szintek között pedig igen nagy különbségek vannak – tehát ha bekerülsz egy olyan csapatba, ahol az egyes törzsi szint érvényesül, de te a saját értékrended szerint inkább egy négyes szintű közegbe vágynál, ott bizony komoly problémákkal fogsz szembesülni.
1. szint – Minden és mindenki szörnyű
Egy egyes szinten álló csapat / kolléga fél másodperc alatt képes lehozni az életről. Szerinte kínszenvedés az élet, borzalmas a munka, förtelmesek a kollégák, és úgy általában minden pocsék. Ennek ellenére mindent magának akar megszerezni, hiszen ha már egyszer ennyire szörnyű, legalább valami öröme legyen. Úgy viselkednek, mint a civilizáció megjelenése előtti, túlélésért küzdő horda tagjai.
2. szint – Az életem egy katasztrófa
Egy kettes szinten álló csapat / kolléga az önsajnálat nagymestere. Álló nap csak panaszkodik és másokat hibáztat azért, amilyen helyzetben van, de a kisujját se mozdítaná, hogy esetleg javítson a helyzetén. Úgy látja a világot, mint egy napszámos a feudalizmusban.
3. szint – Csak egy maradhat
Ezen a szinten a csapat, mint olyan, egy nem létező fogalom. Egy hármas szintű kolléga csak a saját érdekeit nézi, és semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy elérje a célját. A feljebb jutás a ranglétrán minden mást felülír – soha nincs ideje, segítségért fordulj máshoz! A munka hőse, a kapitalizmus mintapéldánya.
4. szint – Mi vagyunk a legjobbak
A negyedik szinten végre megjelenik a csapat – sőt, minden elé kerül a csapatszellem és a közös értékek. A csapat a legjobb (előszeretettel mérik magukat a többiekhez, akik természetesen feleannyit sem tesznek le az asztalra, mint ők), a tagjai pedig sokra tartják egymást és a közös munkát is. A kívülállókkal viszont távolságtartóak és gyanakvók.
5. szint – Minden szuper
A legmagasabb szint már-már az utópia határát súrolja, hiszen ezek a csapatok / kollégák alapvetően elégedettek, hiszen közösen boldogan végzik a munkájukat, és a munkahelyi kapcsolataikban is az őszinteség, a bizalom és a felelősségvállalás a jellemző. Ez az a szint, amibe valljuk be, tudatosan vagy tudat alatt mindenki tartozni szeretne.
Fontos tehát, hogy tisztában legyél azzal, milyen törzsi szinten működő csapattal vagy kollégával állsz szemben. Egy ötös szintű kolléga boldogan elbeszélget veled ebéd közben, egy hármast viszont valószínűleg cseppet sem fog érdekelni, hogy mit csináltál a hétvégén – hacsak nem a közös prezentáción dolgoztál. Hasonlóan, ha épp te vagy egy hármas szintű munka hőse, egy demotivált kettes szintű kollégával bizonyára nem lesz könnyű szót értened.
Talán meglepő, de mindegyik szintnek vannak előnyös oldalai. Az egyes dinamizmusa, a kettes lojalitása, a hármas sikerorientációja, a négyes barátságossága és az ötös optimizmusa. Közelíts erről az oldalról hozzájuk! Ha beazonosítod, utána sokkal könnyebben kezeled majd, mert tudni fogod, mit miért csinál, mi motiválja, és mik azok a dolgok, amikkel próbálkoznod érdemes lehet. Ami közös a megközelítésben, hogy mindegyik szint vágyik valamire: az egyes az akcióra, a kettes a belső biztonságára, a hármas egy ki segítségre.
Az sem baj, ha őszinte vagy magadhoz: ugye Te is tudsz 1-es szintről dühöngeni? Kettes szintről panaszkodni? Törekedj arra, hogy feljebb lépj, légy csapatjátékos, és legyél 4-5. szinten, amennyit csak tudsz! Ahhoz, hogy a különböző szintek között létrejöjjön egy átjáró, természetesen nemcsak a te, hanem a kollégák tenni akarása is szükséges – de ki tudja? Talán pont te leszel az, aki elindít valamit azzal, hogy megpróbálod megérteni a másikat, és ellenségeskedés helyett igyekszel kialakítani egy kellemes munkakörnyezetet.
