Cikksorozatunk negyedik részében a munkahelyi státusz kérdését járjuk körbe.
Teljesen mindegy, milyen típusú vállalatnál, milyen jellegű munkát végzünk, mindannyiunk számára fontos – akár tudatosan, akár tudat alatt –, hogy az adott közegben hol helyezkedünk el. Megkapjuk a munkánkért járó elismerést? Tisztelnek? Fontos a kollégák és a vezetőség számára a véleményünk, a gondolataink, az innovatív ötleteink? Stabil a helyünk a csoportban? Bevonnak vagy kizárnak?
A státuszt ugyanis nem csupán a pozíciónk jelenti. A klasszikus hierarchiát követő ranglétra szerinti besorolás nem mindig azonos azzal, ahogyan érzékelnek minket. Vezető pozícióban lévő emberen is nézhetnek át a többiek, és egy öreg szakinak is lehet nagy respektje. A státuszunk meghatározza, mennyire hajlamosak velünk együttműködni az emberek, mihez jutunk hozzá és mihez nem. Szóval fontos!
Neurológiai kutatásokkal kimutatták, hogy mint társadalomban élő lénynek, nagyon fontos számunkra a státusz, azaz a csoportunkban elfoglalt helyünk, és ez minél magasabb, annál jobb. Ha valakit a kollégái egyedüliként nem hívnak meg egy buliba, halálfélelemhez hasonló érzést él meg, és az agyának az a területe aktivizálódik, jelez fájdalmat, mint amikor megpofozzák, fizikai bántás éri. Ez a szociális fájdalom, amit el akarunk kerülni.
Vajon min múlik az, hogyan alakul a hivatalos hierarchiától független státuszunk?
Többféle forrása van ennek. A vagyoni helyzet, iskolázottság, pozíció, a tökéletes családi élet, menő partner mind-mind lehetnek státuszt növelő elemek. De van itt még egy út, amivel bárki teremthet magának megbecsülést és szerezhet együttműködő társakat.
Ennek is evolúciós alapja van, és itt is a fájdalom elkerülése, a túlélés az alapmotivációnk. Bárki, akivel találkozunk, átesik egy ösztönös veszélyesség szkenneren.
Mint amikor este egyedül ballagsz hazafelé és egyszer csak szembejön veled egy hegyméretű tetovált fickó. Elkezded ösztönösen méregetni, átmenj-e a másik oldalra, úgy téve, mint akit lenyűgözött a szemközti ház kapujának ornamentikája.
Valójában a képességét és a jóindulatát mérlegeled magadban, és villanásnyi idő alatt döntesz. Ha képes arra, hogy valódi veszélyt jelentsen, és nem tűnik barátságosnak, máris elkerülöd őt. Ha vidáman mosolyog és beszél a telefonjába elmerülten, akkor folytatod az utat, és elsétálsz mellette.
A munkahelyeken is bemérted már minden kollégádat, és pontosan tudod, kik azok, akikkel hajlandó vagy együttműködni.
Jóindulat és kompetencia
A fent említett státusz skálájához két dimenziót kell vizsgálnunk. Egyrészt természetesen fontos a szakmai hozzáértés, a kompetencia, és az eredményes munkavégzéshez szükséges egyéb készségek. Ám ugyanennyire lényeges az is, hogy az emberi, a kapcsolati oldalon rendben legyenek a dolgok. A jóindulat itt bizony cselekvő támogatást jelent, a másik sikerének valódi előremozdítását.
Lobo és Casciaro kuatásai alapján 4 nagy csoportot állítottak fel a jóindulat-kompetencia mátrixban:
Ostoba balfék – alacsony kompetencia, kevés jóindulat
Az egy dolog, hogy valójában nem ért ahhoz, amit csinál, de emellett az emberekkel sem tud normálisan viselkedni. Általában az inkompetenciáját igyekszik fellengzősséggel és lenézéssel kompenzálni, és lehet akár kiemelkedően magas pozícióban, a munkahelyi státusza valójában nagyon alacsony. Sem a beosztottjai, sem a kollégái nem tartják nagyra, sőt, aki tud, inkább kétségbeesetten menekül tőle.
Kompetens barom – magas kompetencia, kevés jóindulat
Az előző típus fordítottja: elképesztő a szakmai tudása és tapasztalata, de a kapcsolati oldala gyakorlatilag nem létezik. Nem tud megfelelően kommunikálni, a hozzáértése miatt felhatalmazva érzi magát a lenéző, lekezelő, esetenként egyenesen bunkó viselkedésre. Nem hangzik túl jól, ő az, akit félnek a többiek, a státusza lehet magas, de ha csak lehet, elkerülik.
Szerethető bolond – alacsony kompetencia, sok jóindulat
Az előző típussal ellentétben számára nagyon fontosak az emberi kapcsolatok és igyekszik mindenkihez kedvességgel, megértéssel és segítőkészséggel fordulni. Ám a hozzáértés és / vagy szakmai tapasztalat hiánya miatt hosszútávon nehéz vele az együttműködés, hiszen a munkaoldali dolgok nem működnek vele. Egy fokkal magasabb a státusza, mint az ostoba balféknek, de mivel a munkatársak többsége nem érez iránta szakmai tiszteletet, ő is a skála alsó részén helyezkedik el. Az viszont érdekes, hogy vele szívesebben dolgunk együtt, mint a kompetens barommal, mert kisebb szociális fájdalmat, veszélyt jelent a számunkra!
Szeretnivaló sztár
Státusz szempontjából a skála tetején azok állnak, akik mind szakmai, mind emberi oldalon kiemelkednek. A kollégák, beosztottak, felettesek tisztelik őket hozzáértésükért, elismerik a munkájukat, ráadásul örömmel dolgoznak velük közös projekteken, kikérik a véleményüket, tanácsukat, hiszen tudják, hogy jóindulattal fordulnak a környezetükhöz, és nem élnek vissza senki bizalmával. Ők azok, akiket akkor is nagyra értékelünk, ha a hivatalos hierarchiában nem foglalnak el jelentős pozíciót.
Azt mutatják a fenti kutatási eredmények, hogy mindannyian lehetünk elismert tagjai a munkahelyi vagy más közösségeinknek, és érhetünk el magasabb státuszt pénz és pozíció nélkül is. Ehhez elsősorban a jóindulat, a cselekvő támogatás készsége szükséges, valamint az, hogy a magunk területén valóban hozzáértőek legyünk. A pálya nyitott, bárki számára!�
